2012. május 28., hétfő

Pólusváltás – Tobozmirigy – PránaPrófécia és lehetőség 2012

Lélegzet….a lélek tápláléka …is …és a testedé…azé a csodálatos Templomé ami lelked otthona!Egy érdekes elgondolkodtató cikket szeretnék mutatni neked erről a témáról!

 

Pólusváltás – Tobozmirigy – PránaPrófécia és lehetőség 2012 −

Ha az egyiptomi Thoth nem téved, a pólusváltások kapcsolatban állnak evolúciós fejlődésünkkel. Összefüggenek egymással. A legutolsó változás jelentőségteljes volt, közvetlenül a tudatossághoz kapcsolódott.Tizenháromezer évvel ezelőtti bukásunkat megelőzően, olyan légzési módhoz voltunk szokva, ami által a prána keresztül juthatott a tobozmirigyen. Ez nagyon meghatározó. A legtöbb élő így lélegzik. A tobozmirigy jelenti a kapcsolatot a felsőbb dimenzionális világokhoz és minden élethez. Ez egy szem, a harmadik szemünk. Kerek, mélyen ülő, a lencséje a fényre fókuszál és érzékeli a színeket. Kilencven fokos látómezeje van felfelé és lefelé, a felfogott fényt pedig azonnal eljuttatja a test minden sejtjében. Mikor így vettük a levegőt, a valóság megtapasztalása teljesen különbözött a mostanitól. Olyanok voltunk, mint sejtek egy nagyobb testben. Ami egy valaki számára elérhető volt, az elérhető volt mindenkinek. Ez így szó szerint igaz. Bármit, amit egyetlen egyén megélt, mindenki más képes újra élni, ha felfrissítjük az egész eseményt. Ezt hívják az ausztrál bennszülöttek álomvilágának, ami fenn maradt példaként szolgál a bolygó egységes tudatosságára.
 
 
prána
 
 
Aztán az atlantiszi erővel való visszaélés eredményeként az utolsó pólus és tudatosságbeli változás alkalmával sok dimenziószintet zuhantunk, a tudatosság nagyon magas szintjéről le oda, ahol most tartózkodunk, igen mély vagy inkább alacsony tudati színvonalra. Már nem lélegzünk az ősi módon, a pránát szájon és orron át kezdtük magunkba szívni a levegővel együtt. A prána kikerüli a tobozmirigyet, hiszen tizenháromezer évig nem használtuk. Ennek közvetlen eredménye a szeparáció és a poláris tudatosság. Úgy érezzük magunkat, mint akiket elvágtak az élet többi részétől − testbe zárva olyan világra tekintünk, ami nem mi vagyunk. Látjuk a jót és a rosszat, a helyeset és a helytelent.
Egyszerűen szólva, a tudatosság diszharmonikus szintjén tartózkodunk.Még ha működési zavaraink is vannak, akkor is szükségszerű, hogy megtegyük az első lépést Atlantiszból arra, ahová tartunk, egy új tudatosságba, a Pólusváltáson át.
Szellemi lények vagyunk, emberi tapasztalattal.

(Forrás: UFÓ magazin)