2012. június 24., vasárnap

Szentiván éj ...Az Élet Ünnepe!!!




Mint tudjátok Szentiván éj lesz, ami a Nyári Napforduló világi ünnepe.
Amikor ilyen, kozmikus értelemben sarkalatos időpontok köszöntenek ránk, felerősödnek teremtő energiáink, tudatunk hatóereje megnövekszik, és alkalmunk nyílik arra, hogy egy összeszedett szellemi állapotot fölvéve, saját életünkben, mágikusan megváltoztassunk valamilyen nem kívánt körülményt, életre hívjunk valamilyen üdvös fordulatot, és megerősítsünk már meglévő kedvező, éltető energiákat.
Mostanság, amikor érezhető a világunk külső irányítói által ránk mért pusztító hatás, és világosan látható az elnyomó hatalmak betegítő szándéka, nem támaszkodhatunk külső erők segítségére. Nem táplálhatunk illúziókat avval kapcsolatban, hogy megpróbáltatásainkat enyhítik majd a világi körülmények urai. Ugyanakkor a magunk erejére egyre inkább építhetünk.
Ha nem engedjük, hogy tudatunkat leblokkolják negatív, önbizalom-hiányos, elkeseredett érzéseink, amelyeket szánt szándékkal korbácsolnak fel bennünk a hírek, és a gyűlöletkeltő tudati hatások, akkor megdöbbenve fedezhetjük fel saját valódi képességeinket. Mi mindnyájan teremtői vagyunk saját személyes világunknak, és bármilyen furcsa, nincs is nekünk másmilyen világunk, csak saját, és személyes. Amit mi úgy általában „világ”-nak gondolunk, vagy érzékelünk, azt mi magunk, személyesen gondoljuk, és érezzük, és még esélyünk sincs arra, hogy ebből az állapotból kilépjünk. Mindent, ami van, pontosabban, amit mi „van”-nak élünk át, azt a saját tudatunkon keresztül éljük át, a tudatunkon belül tapasztaljuk. Minden a tudatunkon belül van, semmi nincsen a tudatunkon kívül. Ha azt gondolnánk, hogy valami azért biztosan van a tudatunkon kívül is, akkor azt a „valamit” pont ezzel a gondolatunkkal már a tudatunkon belülre varázsoltuk. Mindent a tudatunkon belül érzünk, akarunk, gondolunk, és teszünk, hiszen a tetteinket is a tudatunkon belül konstatáljuk.
Ezzel mindenki így van. Egymást a tudatunk szemüvegén keresztül, belülről nézzük, és mivel kölcsönösen tapasztaljuk egymást, ez a tudat vélhetőleg közös is. Mostantól nevezhetjük „Tudat”-nak, nagybetűvel, jelezve, hogy az Egyetemes Tudatra gondolunk, amely nem különbözik a mi személyes tudatunktól, de nem is teljesen azonos vele, hiszen mindenkié. Az Egyetemes Tudat, és a személyes tudat úgy viszonyul egymáshoz, mint a tenger, és a tenger cseppje. Nem különbözik a csepp a tengertől, de nem is azonos vele.
Ezt csak azért írom, hogy önbizalmat csöpögtessek belétek, hogy elhiggyétek, rendkívüli jelentősége van annak, ami a személyes tudatunkon belül történik. Nagyon fontos, hogy mit gondolunk, hiszen az egész külsőnek gondolt világ, aszerint jelenik meg tapasztalásunkban, hogy mit gondolunk felőle. Belső érzéseink az egész világra kivetülnek, ezért létfontosságú, hogy érzelmeinket magunk tartsuk kontroll alatt, és hogy ne szolgáltassuk ki, a „külvilág” felől, felénk áramló sötétítő hatásoknak.
  A már hónapok óta jelenlévő feszült konstellációk, belső feszültségeink külső, égi tükörképei. Bárkivel beszélgettem az elmúlt időszakban mindenki, a saját életében megtapasztalta ezeket, a válság-természetű erőket. És most nemcsak a „válság”-nak kikiáltott gazdasági, hanem a legszemélyesebb emberi, érzelmi, önértékelési, egzisztenciális válságra is gondolok, amely egy mindent átölelő, belső és külső változást sürget.
A Vénusz és az Uránusz, a Mars és a Merkúr, Szaturnusz és a Hold, valamint a Nap és a Neptunusz kerülnek, a megjelölt időpontban, egymással harmonikus, segítő kapcsolatba, ami azt jelzi, hogy a nehézségek sok szempontból feloldhatók, az új helyzetek harmonikusan alakulhatnak. Ezt erősíti meg az égbolt közepére forduló Mérleg jegye is.

Sok sikert kívánok Nektek mindehhez!









Szeretettel: Laár András


Nincsenek megjegyzések: