2012. július 4., szerda

...Szabadulj fel...egy kis gondolatcsavar!!!

Ki Lennél a Megszokott Reakcióid és Mintáid Nélkül??.............Talán egy Boldog ,Felszabadult és Elégedett Szárnyaló lélek aki éli Léte Teljességét és fényével beragyogja az életét is?!.....Hááát próbálj ki valamit hátha megéri...nekem bevált :O)



Szabályok.....

"Korábban rengeteg szabályt állítottam fel az életemben. Külön előírás vonatkozott például arra az esetre, ha a férjem elment otthonról. Ha ilyenkor nem adott búcsúcsókot, visszahívtam és követeltem a „járandóságomat”. A szeretkezéseink sem úszták meg a dolgot. Itt az volt a szabály, hogy amikor ő akarta, sosem mondtam nemet. Ha viszont én kívántam meg a dolgot, hagytam, hogy a saját kedve szerint döntsön, de az elutasítása neheztelést váltott ki belőlem. Azt is szabályba foglaltam, hogy a gyerekekkel mindig kedvesen és szeretetteljesen kell bánnia; ha nem így történt, összevesztem vele, vagy teljesen visszahúzódtam a csigaházamba. Szabály írta elő, hogy ő a felelős bizonyos „férfi dolgokért”, mint például a bor kinyitása, a gyertyacsere az autóban, vagy a grillsütő beüzemelése, és mindig ingerült lettem, ha rám hagyta ezeket. A férjem imád főzni. De egy csomó mindent nem úgy készít, ahogy én, úgyhogy folyton vitatkoztam vele, és rá akartam venni, hogy változtasson a szokásain.
         Ez mind megváltozott, mióta rendszeres gyakorlattá tettem a Munka-önvizsgálatot. Hagyom, hogy akkor csókoljon meg, amikor akar, és nem esik rosszul, ha megfeledkezik róla. Ha ahhoz van kedvem, megkérem, hogy szeretkezzünk, és nem sértődöm meg, ha nemet mond. Ha ő közeledik, és nekem nincs kedvem hozzá, minden további nélkül megmondom neki. Szeretem a gyerekeimet, és nem várom el tőle is, hogy így tegyen. Ez az ő dolga, és ha nem tölt elég időt velük, nem kezdek ágálni ellene (és persze nagyon boldog vagyok, ha velük van). Akkor nyitja ki a borosüveget, amikor akarja; ha nem, kinyitom én. Ugyanez vonatkozik most már a gyertyacserére és a grillsütő beüzemelésére is. Amikor pedig főz, azt egyszerűen élvezem, és eszem ágában sincs vitát kreálni ezzel kapcsolatban."
(Byron Katie: Szükségem van a szeretetedre, vagy mégsem? – Édesvíz)
 
 


A fenti történet olvasása közben tán Benned is fel-felvillantak jelenetek az életedből, amikor teljesen megkérdőjelezetlen, automatikus reakcióid és mintáid lépnek működésbe. Érdemes lehet alaposan körbenézni az életed különböző színterein: hol, kivel, milyen felülvizsgálatlan szabályrendszereket működtetsz. Amíg a saját, nagyrészt tudattalan szabályrendszerednek nem vagy tudatában, addig az robotpilóta módjára irányítja az életedet, a viselkedésedet, a hangulatodat, a kapcsolataidat. Először tehát tudatosítsd magadban ezeket a szabály-mintákat, majd kérdőjelezd meg őket. A megkérdőjelezésük eredményeképpen sokkal szabadabban létezel majd a saját életedben, sokkal elfogadóbb, befogadóbb, megengedőbb, boldogabb leszel.

A következő „helyeken” érdemes keresgélned - ezeken a területeken tudatosítsd, hogy mit vársz magadtól, mit vársz a másiktól, hogyan reagálsz az ő lépéseire, hogyan próbálod befolyásolni a hozzád való viszonyulását, mire ugrasz, mikor sértődsz meg, mikor adod fel magad, stb. A lista szinte végtelen, légy leleményes. :) És persze, szokás szerint elő a papírral és tollal, mert csak azt tudod felülvizsgálni, amit le is írtál.

  • A párkapcsolatodban működő szabályok
  • A gyermekeiddel működő szabályok
  • A szüleiddel működő szabályok
  • A barátaiddal működő szabályok
  • Az „ellenségeiddel” működő szabályok
  • A saját magadra vonatkozó (végtelen) szabályok :)
  • A munkahelyeden/munkádban érintett emberekkel működő szabályok
  • A hatóságokkal/szervekkel/intézményekkel kapcsolatban működő szabályok
  • A tekintélyekkel kapcsolatban működő szabályok

Fontosnak tartom újra hangsúlyozni, hogy a Munkában semmilyen „minta-átírást” nem végzünk. Egyszerűen felfedezzük, észrevesszük a ránk hatással lévő gondolati mintákat, hiedelmeket, koncepciókat, és a belőlük fakadó érzelmi reakciókat, viselkedéseket és cselekedeteket. És a kiindulási oknál, a gyökérnél, vagyis a gondolatnál végezzük el a megkérdőjelezést, melynek következtében az érzelmi reakciók eltűnnek, a viselkedés és a cselekvés pedig automatikusan megváltoznak. Ha „pozitívra írnánk” át a gondolatot, mint azt számos módszer teszi, akkor továbbra is a gondolati szinttel azonosulva maradna az elménk, és még mindig különbséget tennénk „pozitív” és „negatív” között. A Munka érdemi hozadéka, hogy nem azonosulunk többé a gondolatainkkal, hanem a „kívül” és „belül” felbukkanó jelenségek megengedő megfigyelőivé válunk, akik többé nem harcolnak gondolatban azzal, ami van. Mindez pedig hatalmas mentális, érzelmi és fizikai szintű felszabadulással jár.
 
 



„Amikor megkérdőjelezzük, amit hiszünk, rájövünk, hogy nem azok vagyunk, akiknek gondoltuk magunkat. Az átalakulás az elme végtelen polaritásából származik, amit azelőtt ritkán tapasztaltunk meg, mivel a jól-tudom elme uralt mindent. És ahogy önvizsgálunk, a világunk megváltozik, hiszen a diavetítővel dolgozunk – az elmével – nem pedig azzal, amit kivetít. Az egész világunkat elveszítjük, azt a világot, amit eddig ismertünk. És minden egyes önvizsgálat alkalmával, a valóság kedvesebbé válik.” (Byron Katie)